Ha megkérdezzük a nőket, hogy mit keresnek egy férfiban, általában az alábbiakat sorolják fel:
Kellemes személyiség, akivel jót lehet beszélgetni
Őszinteség
Önbizalom
Határozottság
Érettség
Humorérzék
Szemkontaktus
Mosoly
Kinézet
Megfigyeléseim és tapasztalataim alapján azonban úgy gondolom, ez az egész egyszerűen nem igaz.
Nem azért, mert a nők hazudnak, sőt. A nők igazat mondanak, mert az értelmükkel ezeket az igényeket fogalmazzák meg. Csakhogy a nők a párválasztáskor nem elsősorban az értelmükre, hanem az érzelmeikre alapoznak, és döntően érzelmi jellegű döntéseiket időnként az értelmükkel is megpróbálják megmagyarázni, más kérdés persze, hogy ez némi rutinnal már gyorsan felismerhető és kiismerhető.
Saját elméletem szerint egy nő behálózása alapvetően két szakaszra osztható:
Érdeklődés felkeltése
Vonzalom kialakítása
Az első szakaszban az a cél, hogy a nőben érdeklődést keltsünk magunk iránt. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy azonnal nyomulni kell rá, sőt. Inkább azt kell elérni, hogy a nő ismerősként tekintsen ránk, valamiért odafigyeljen ránk. Ez azért fontos, mert így tudunk belépni a második szakaszba, amikor az ismerkedés során a személyiségünket is meg tudjuk mutatni, amivel a vonzalmat ki tudjuk alakítani (vagy nem).
Az első szakaszban, bárki bármit is mond, az alábbi tényezők döntőnek mutatkozhatnak:
Kinézet
Ápoltság
Öltözködés
Cipő
Ezeknek pedig semmi közük sincs a valódi személyiséghez, legalábbis csak közvetett következtetések útján lehet bármit is gondolni, pl. ha a cipő olcsó, az öltözet igénytelen, akkor a pasi is igénytelen. Ezt a nők már azelőtt megállapítják, hogy akár egy szót is beszéltek volna a fickóval. De ha ugyanez a fickó megjelenik kettő perc múlva kifogástalan ápoltságban, öltönyben, szép, drága cipővel, és egy drága autóból száll ki éppen, nos, az mindjárt más megvilágításba teszi a helyzetet annak ellenére, hogy még mindig ugyanarról a fickóról beszélünk.
Ha egy férfi az első szakaszban nem nyeri el a nő érdeklődését, akkor hiába van roppant kellemes személyisége, egyszerűen nincs esélye ezt megmutatni, mert nem tudott a második szakaszba lépni, a nő nem érdeklődik iránta.
Amikor 29 éves voltam, három alkalommal randiztam egy 27 éves könyvelő lánnyal. A lány dobott, és az alábbiakkal indokolta döntését:
Az öltözködésem nem megfelelő
Nem iszom alkoholt
Vallásos vagyok
Azt azonban elismerte, hogy jót lehet velem beszélgetni.
Az öltözködés véleményem szerint változtatható, alkoholt elsősorban gyógyszerszedés miatt nem ittam, és igen, vallásos vagyok, keresztény. A vallásosságomról azonban nem mondok le senki miatt sem, ugyanakkor számomra nem elvárás, hogy a lány is hívő legyen.
Az a tényező azonban, hogy jót lehet velem beszélgetni, messze eltörpült az előbb felsoroltak mellett. Igazából szerintem neki egyszerűen az volt a baja, hogy az ő szemében csóró voltam, csak ezt nem merte így face to face bevallani nekem, sőt, még lehet, hogy magának sem.
Amikor egy másik lánynak udvaroltam, ő azzal dobott, hogy most igazából neki egyáltalán nincs szüksége párkapcsolatra, nem velem van a baja, egyetlen férfival sem járna most, mert ilyen a lelkiállapota. Ez még akár hihető is lett volna, ha néhány nappal később nem arról panaszkodott volna társaságban másoknak (de az én fülem hallatára is), hogy elfogytak a pasik, nem lehet kikből válogatni.
Véleményem szerint a világ sokkal őszintébb lenne, ha a nők végre bevallanák, hogy a férfi kinézete, anyagi helyzete és társadalmi státusza igenis nagyon fontos tényező az ismerkedés során, és nagyon komoly hátrányban van az, aki nem sármos, nem gazdag és nem befolyásos. Nincs ebből baj, az ember tudomásul venné ezeket a játékszabályokat, és azok figyelembevételével játszana tovább.
Egyébként pedig az eredeti kérdésre, hogy mi kell a nőknek, szerintem nincs egyértelmű válasz. Egyrészt azért, mert a nők különbözőek, másrészt pedig azért, mert maguk a nők sem tudják pontosan, milyen férfira is van igazán szükségük.
Sokéves ebbéli kutatómunkám után azt tudom mondani, hogy a szerelem kialakulására a legésszerűbb, legracionálisabb magyarázatot a rómaiak adták, akik szerint Cupido (alias Ámor) fent csücsül a felhőkön, és aranyhegyű nyilaival lövöldözi az embereket, és akit eltalál, az fülig szerelmes lesz valakibe.
Minden más magyarázat az én szememben csak tudományos szemfényvesztés.
Mi kell a nőknek?
2010 december 12. | Szerző: Árpi
Ha megkérdezzük a nőket, hogy mit keresnek egy férfiban, általában az alábbiakat sorolják fel:
Megfigyeléseim és tapasztalataim alapján azonban úgy gondolom, ez az egész egyszerűen nem igaz.
Nem azért, mert a nők hazudnak, sőt. A nők igazat mondanak, mert az értelmükkel ezeket az igényeket fogalmazzák meg. Csakhogy a nők a párválasztáskor nem elsősorban az értelmükre, hanem az érzelmeikre alapoznak, és döntően érzelmi jellegű döntéseiket időnként az értelmükkel is megpróbálják megmagyarázni, más kérdés persze, hogy ez némi rutinnal már gyorsan felismerhető és kiismerhető.
Saját elméletem szerint egy nő behálózása alapvetően két szakaszra osztható:
Az első szakaszban az a cél, hogy a nőben érdeklődést keltsünk magunk iránt. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy azonnal nyomulni kell rá, sőt. Inkább azt kell elérni, hogy a nő ismerősként tekintsen ránk, valamiért odafigyeljen ránk. Ez azért fontos, mert így tudunk belépni a második szakaszba, amikor az ismerkedés során a személyiségünket is meg tudjuk mutatni, amivel a vonzalmat ki tudjuk alakítani (vagy nem).
Az első szakaszban, bárki bármit is mond, az alábbi tényezők döntőnek mutatkozhatnak:
Ezeknek pedig semmi közük sincs a valódi személyiséghez, legalábbis csak közvetett következtetések útján lehet bármit is gondolni, pl. ha a cipő olcsó, az öltözet igénytelen, akkor a pasi is igénytelen. Ezt a nők már azelőtt megállapítják, hogy akár egy szót is beszéltek volna a fickóval. De ha ugyanez a fickó megjelenik kettő perc múlva kifogástalan ápoltságban, öltönyben, szép, drága cipővel, és egy drága autóból száll ki éppen, nos, az mindjárt más megvilágításba teszi a helyzetet annak ellenére, hogy még mindig ugyanarról a fickóról beszélünk.
Ha egy férfi az első szakaszban nem nyeri el a nő érdeklődését, akkor hiába van roppant kellemes személyisége, egyszerűen nincs esélye ezt megmutatni, mert nem tudott a második szakaszba lépni, a nő nem érdeklődik iránta.
Amikor 29 éves voltam, három alkalommal randiztam egy 27 éves könyvelő lánnyal. A lány dobott, és az alábbiakkal indokolta döntését:
Azt azonban elismerte, hogy jót lehet velem beszélgetni.
Az öltözködés véleményem szerint változtatható, alkoholt elsősorban gyógyszerszedés miatt nem ittam, és igen, vallásos vagyok, keresztény. A vallásosságomról azonban nem mondok le senki miatt sem, ugyanakkor számomra nem elvárás, hogy a lány is hívő legyen.
Az a tényező azonban, hogy jót lehet velem beszélgetni, messze eltörpült az előbb felsoroltak mellett. Igazából szerintem neki egyszerűen az volt a baja, hogy az ő szemében csóró voltam, csak ezt nem merte így face to face bevallani nekem, sőt, még lehet, hogy magának sem.
Amikor egy másik lánynak udvaroltam, ő azzal dobott, hogy most igazából neki egyáltalán nincs szüksége párkapcsolatra, nem velem van a baja, egyetlen férfival sem járna most, mert ilyen a lelkiállapota. Ez még akár hihető is lett volna, ha néhány nappal később nem arról panaszkodott volna társaságban másoknak (de az én fülem hallatára is), hogy elfogytak a pasik, nem lehet kikből válogatni.
Véleményem szerint a világ sokkal őszintébb lenne, ha a nők végre bevallanák, hogy a férfi kinézete, anyagi helyzete és társadalmi státusza igenis nagyon fontos tényező az ismerkedés során, és nagyon komoly hátrányban van az, aki nem sármos, nem gazdag és nem befolyásos. Nincs ebből baj, az ember tudomásul venné ezeket a játékszabályokat, és azok figyelembevételével játszana tovább.
Egyébként pedig az eredeti kérdésre, hogy mi kell a nőknek, szerintem nincs egyértelmű válasz. Egyrészt azért, mert a nők különbözőek, másrészt pedig azért, mert maguk a nők sem tudják pontosan, milyen férfira is van igazán szükségük.
Sokéves ebbéli kutatómunkám után azt tudom mondani, hogy a szerelem kialakulására a legésszerűbb, legracionálisabb magyarázatot a rómaiak adták, akik szerint Cupido (alias Ámor) fent csücsül a felhőkön, és aranyhegyű nyilaival lövöldözi az embereket, és akit eltalál, az fülig szerelmes lesz valakibe.
Minden más magyarázat az én szememben csak tudományos szemfényvesztés.
Oldal ajánlása emailben
X