Mire jó egy “Szingli vagyok” feliratú rendszámtábla?
2011 február 12. | Szerző: Árpi |
Először is vizsgáljuk meg, mit tesz a munkáltató, amikor beérkezik hozzá az
a töméntelen sok önéletrajz? Nos, azzal kezdi, hogy kiválogatja, melyek azok,
amelyek egyáltalán megfelelnek a kiírt feltételeknek. Ezután kiválogatja,
melyek azok a személyek, akiket szeretne személyes interjúra behívni, majd
a behívott és meginterjúztatott személyek közül kiválasztják azt az egyet,
akit végül fel is vesznek. A rendszer alaphibája (véleményem szerint), hogy
egyszer sem biztos, hogy azt a személyt veszik fel, aki a legrátermettebb.
Inkább azt, akinek a legjobb a kommunikációja.
A fiatal és szép nők tömegével kapják a környezetükben lévő férfiaktól az
udvarlásokat. Megszokják, hogy ez így van, és abban az illúzóban ringatják
magukat, hogy ez mindig így is marad. A tömegével érkező udvarlásokat
tömegével utasítják vissza, és a sok pályázó jelölt közül kiválasztják azt az
egyet, aki iránt vonzódnak (már ha az a személy a pályázók között van).
A rendszer alaphibája szerintem itt is az, hogy nem feltétlenül azt a személyt
fogadják be az életükbe, akivel a leginkább összeillenének, inkább azt, akinek
jó a kommunikációja. Persze a probléma később előbukkan, kiderül, hogy a szőke
herceg valójában sem nem szőke, sem nem herceg, és ekkor a hölgy útilapot ad
a szőkének vélt hercegnek, majd várja az újabb udvarlásokat. Amíg vannak. Mert
bizony azokból egyre kevesebb van, és a pályázók is egyre silányabbak. Végül,
túl a harmadik X-en, kénytelenek beérni egy olyan férfival, akinél ezerszer
jobbakat kosaraztak ki korábban, de azok a férfiak már boldog férjek és apák
egy másik, kevésbé válogatós nő mellett. Az imént emlegetett hölgy pedig
már szeretne gyermeket is, de az bizony már nem olyan egyszerű, 35 felett
pedig pláne nem. A mai nők 20 és 30 év között mindent megtesznek, hogy ne
legyen gyerek, 30 és 40 között pedig mindent megtesznek, hogy legyen gyerek.
Az az igazság, hogy a csajozás terén nem vagyok valami jó, nagy
valószínűséggel azért, mert rossz a kommunikációm. Javítanom kell rajta, ez
biztos. Az önértékelésemet is helyre kell tenni, mert hinnem kell azt, hogy
szeretetre méltó vagyok, és hogy igenis képes vagyok szeretni. Meg kell
tanulnom, hogyan kell jó kapcsolatot építeni, mert a kapcsolat igenis olyan,
mint a házépítés: keményen kell dolgozni rajta, és folyamatosan karban kell
tartani. Már csak egyvalami kellene: egy kicsi kis siker, ami óriási
lendületet és lelkesedést adna nekem.
A minap, amikor ügyintézési körúton jártam, betértem egy olcsó termékeket
árusító boltba, ahol vásároltam egy “Szingli vagyok” feliratú rendszámtáblát.
Úgy döntöttem, hogy amikor társaságba megyek, ezt fogom kiakasztani a nyakamba, és minden nővel flörtölni fogok, de egyikkel sem komolyan. Meg fogom mutatni, hogy egyedülállóként is lehet az ember boldog és kiegyensúlyozott, humoros és könnyed.
Pszichológiai tesztek ugyanis kimutatták, hogy egy független, önmagában is
boldog ember a legvonzóbb a másik nem szemében, pláne akkor, ha egy kicsit
elérhetetlennek is tűnik.
Ha így cselekszem, nagy valószínűséggel meg fognak értem őrülni a nők.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Míg olvastalak, azon gondolkoztam, Te vajon melyik bolygón élsz? Szerintem a nőkről alkotott elméleted teljesen fals. Egyrészt, mert azt hiszed, egy szép nőnek az élete fenékig tejfel. Másrészt, mert azt hiszed, harmincon túl, ha addig nem keltél el, le lehet húzni a rolót. Harmadszor, mert nem igaz, hogy minél tovább vársz, annál inkább csak a “selejtje” marad. Lehet, hogy ötven évvel ezelőtt ez volt a helyzet, de ma már ez teljesen máshogy van. A Te leírásod alapján nekem így közel a 33-hoz elég rosszul kellene már éreznem magam. De a napokban épp azon gondolkoztam, hogy szerencsére mindig jobb és jobb pasasokkal ismerkedem meg. :))))
Kedves Szamóca!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Először is, a kérdésedre válaszolva, hogy melyik bolygón élek, azt tudom mondani, hogy igazából magam sem tudom. Könnyen elképzelhető, hogy amit mondok, az nem teljesen úgy van, sőt. Ezért is jó, ha ellentétes véleményeket is megfogalmazunk, mert akkor én is tudok tanulni tőled, és mindenki mástól is.
Másodszor is, igaz lehet, hogy a szép és fiatal nők élete nem fenékig tejfel, de látom, hogy az élet jópár területén sokkal könnyebb nekik, mint kevésbé szép és kevésbé fiatal társaiknak.
Harmadszor is, neked 33 évesen egyáltalán nem kell rosszul érezned magad, és örülök, hogy jófej pasasokkal tudsz ismerkedni! Sajnos a nővérem, aki szintén 33 éves, és éppen egy válás kellős közepén van, két kisgyermekkel próbál újból párra találni, és hát az az igazság, neki nem annyira jók a tapasztalatai, mint neked. De őszinte szívből remélem, hogy az elméletem teljesen megdől, és ezentúl ő is csak jófej pasasokkal fog találkozni! :))))
Én viszont egyetértek a gondolataiddal, Árpi. Bár kiegészíteném őket egy picit a saját “tapasztalataimmal”.
Igen, én is rosszul vagyok attól, hogy – hála a “drága”, “imádnivaló” liberalizmusnak – ma már az embereknek csak 35 körül kezd el derengeni, hogy ja, család is kéne. Vagy még akkor sem. Számomra egyenesen nevetséges látvány egy 40 éves nő a totyogó picijével… DE! Azért azt tegyük hozzá, hogy ebben a férfiak is ludasak. Ugyanis hiába akar egy nő már 25 évesen vagy azelőtt is anya és feleség lenni, ha a férfiak erről hallani sem akarnak, és az általad említett “udvarlásuk” célja valami nagyon laza, teljesen kötöttségmentes, célok nélküli, tingli-tangli, leginkább szexcentrikus kapcsolat kialakítása…
Kedves Lucy!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Amit írtál a férfiakról, az nagy valószínűséggel így is van. A probléma, amiről itt beszélünk, véleményem szerint a korszellemnek tudható be, és sajnos nagyon káros hatással van az emberekre, függetlenül attól, hogy férfiakról vagy nőkről beszélünk. Emiatt egy becsületes, családcentrikus férfinak vagy nőnek nagyon nehéz dolga van manapság, hogy jó társra találjon. De fő az optimizmus! 🙂
Szólnék én is pár szót, ha szabad. Az írásod egyébként nagyon tetszik. Elolvastam a kommenteket is, és saját személyes tapasztalatot is írnék. Mindezek alapján, amiket olvastam, valóban más világot élünk. Jelenleg 23 éves és hajadon vagyok. Anyukám ennyi idősen már férjnél volt! Én meg a férjnek valót is csak keresem, kutatom. Nem ismertem azt az időt, amikor ő ment férjhez, de gyanítom nem teljesen olyan, mint most. Igyekszek olyan férfit lelni akihez vonzódom, minden tekintetben, és ez fordítva is igaz. Aki mellett nőnek érezhetem magam. Akit szerethetek, és aki által szeretve vagyok stbstb. De van olyan ismerősöm, aki 30 éves, és férfi is, és még szimpatikus is, de az teljesen biztos hogy ez megmarad a barátság szintjén. Egyszerűen nem passzolunk. Vannak ismerőseim a huszon évesektől akár a negyvenesekig is. És meg kell mondjam, kevés, igazán férfit leltem 30 alatt, akiket leltem, megszámlálhatóak egy kezemen. Szomorú vagyok, mert bár lehet hogy naiv voltam, de a 25-30 év közötti férfiaktól, többet vártam volna. Az általam vonzónak talált igazán férfi egyedek nagy többsége (úgy 90%) pedig 30 és 40 között valamint e felett található. Azt ne mondjátok hogy én vagyok túl érett a kortársaimhoz képest mert akkor meg elszaladok 🙂 Annyit pedig idebiggyesztek a végére, hogy nem azért nem találok mert túl válogatós volnék, és egy séma alapján dobálom ide oda a jelentkezési lapokat 🙂 Nem átugorhatatlan magasságú az a bizonyos elvárás 🙂 Majd talán máskor említek egy párat, ha nem untatok vele senkit.
Arra kíváncsi vagyok akasztottad e már a nyakadba a táblát, erre énfelém nem láttam ilyen fickót, valószínűleg nem erre laksz :)) ÉS bejött e a dolog? Bomlanak a nők? 🙂
Én pasi vagyok, 25 nemsoká, egyedülálló.
Én azt veszem észre, hogy a lányok már semmi komolyat nem akarnak. Mert ők még “élni akarnak”, harminc éves korukig legalább.
Legalább mintha a házassággal lemondanának az életükről.
Egy több éve tartó kapcsolatom ment rá legutóbb arra, hogy én már családi fészekben gondolkoztam, a lány pedig nagyon nem.
És most kezdhetem elölről az egészet.
Nem kicsit vagyok csalódott.
Sziasztok!
Audiatur et altera pars!
Amikor az embernek azt mondják 18 évesen, ha terhes lennél, mejél el abortuszra, nehezen tud újra bízni. Túl több kapcsolaton ,válogatáson, udvarláson, ahogy a blog tulajdonosa írta.
Valóban: A férfiak többsége a 25 év alatti csajokkal csak szórakozni akar, a csajok valószínű itt váltanak, ebben a korban és ők akarnak szórakozni, kötöttségek nélkül.
31 éves vagyok, de nem vágyon gyerekre.
Ez nem így van, hogy 30-35 között vagyok és szülni kell.
Ez úgy van, ha van egy normális párkapcsolatod és mindketten akarjátok a gyereket, akkor szülsz.
Sok férfi sajnos már nem tud udvarolni, randizni, igaz, ebben nagyrészt a nők is hibásak, átvették az irányítást, a kezdeményező szerepet.
Nem csoda, ha a férfiak hanyatt-homlok menekülnek előlük.
Nehéz szerelmesnek lenni ebben a világban, kimutatni pedig még nehezebb, félünk az újabb sérülésektől..
Szia!
Olvasd el a Mistery módszert, ez jelentősen javítani fogja majd a kommunikációdat a csajozásban..
Először vonzalmat kell kelteni a nőben, a többi megy magától.
Márti
30 éves koromig kerestem a nőket. Utána kerestem a pasikat . másfél éve élek párkapcsolatban a barátommal és boldog vagyok 🙂
Én is 31 vagyok, nincs diplomám, nincs lakásom, nincs autóm, vékony vagyok, és rák.
Tehát a nők szemében selejt.
Minden nő aljas, mocskos ribanc. Egy dolog élteti őket, hogy minnél több férfit alázzanak meg!